Aranyszájú Szent János püspöknek a Máté-evangéliumról mondott szentbeszédeiből:

(Hom 33, 1, 2: PG 57, 389-390)

Bárányként győzünk, farkasként vereséget szenvedünk

Ameddig megmaradunk báránynak, győzünk, és még ha töméntelen farkas leselkedik is reánk, győzelmet aratunk. Ha azonban farkasokká lennénk, vereséget szenvednénk, mert akkor már nem állna mellettünk erős védelmezőnk, a Pásztor. Mert ő nem farkasokat, hanem juhokat őriz, ezért ha farkas lennél, magadra hagyna, és eltávozna tőled: mert nem hagynád, hogy jóságosan védjen.

Halljuk csak, mit is beszél erről? Azt mondja: ne nyugtalankodjatok azért, hogy  farkasok közé küldelek titeket, és azt parancsolom, hogy olyanok legyetek, mint a bárányok és a galambok. Megtehetném éppen az ellenkezőjét is, hogy semmi bajotok se legyen. Elküldhetnélek titeket úgy is, hogy semmit se kellene szenvednetek, tehát nem úgy, mint a farkasok közé küldött bárányokat, hanem úgy, hogy még az oroszlánoknál is félelmetesebbek legyetek. De jobb, hogy így küldelek titeket, mert így nagyobb lesz a dicsőségtek, és így lesz nyilvánvalóvá az én hatalmam is. Pálnak is ezt mondta: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm a te gyengeségedben lesz teljessé (vö. 2Kor12,9). Tehát ezért küldtelek én titeket is így. Hiszen amikor ezt mondja: Úgy küldelek titeket, mint bárányokat (Mt 10,16), ebbe beleérti azt is, hogy el ne csüggedjen a szívetek: mert én tudom, nagyon is jól tudom, hogy ti éppen így lesztek majd mindenkivel szemben legyőzhetetlenek.

Azután pedig, hogy valamit ők maguk is tegyenek, és ne úgy tűnjék fel az emberek előtt, hogy minden csak a kegyelem műve, és nehogy bárki is azt gondolja, hogy ezek érdem nélkül kapják majd a babérkoszorút, azért fűzi hozzá: Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok (Mt 10,16). De - mondhatják - mit segít rajtunk az okosságunk annyi veszedelem között? És egyáltalán, hogyan tudunk okosak maradni, amikor oly nagy hullámok ostromolnak bennünket? Lehet aztán akármilyen okos is az a bárány, ha egyszer körülfogják a farkasok, annyi sok farkas közt ugyan mire megy okosságával? Aztán lehet bármennyire is szelíd az a galamb, mit használ neki, ha annyi sok sólyom üldözi? Ezekben az értelem nélküli lényekben persze mindez valóban nem ér semmit, de tinálatok mégis sokat fog használni.

De lássuk csak, milyen okosságot kíván meg itt az Úr. A kígyó okosságát. Nézd, a kígyó kész mindent elveszíteni, még ha kettévágják is a testét, akkor sem támad vissza a bántójára, csak az a fontos neki, hogy a fejét megmentse. Te is ezt tedd! - mondja. - Hited kivételével adj oda mindent: ha kell a vagyont is, a testedet is, még magát az életedet is. Mert a hit a fej és a gyökér. Ha azt megőrzöd, még ha mindent elveszítenél is, majd úgyis újra visszaszerzel mindent azután, sokkal gazdagabb ragyogásban. Ezért szól úgy a parancsa, hogy ne csak egyszerű legyél, és ne csak okos legyél, hanem ezt a kettőt úgy kell összeegyeztetned, hogy igazi erény legyen belőle. Megkövetelte tehát a kígyó okosságát, nehogy támadásban halálos sebet kapj, de megkövetelte a galamb egyszerűségét is, nehogy bosszút állj a megbántóidon, és nehogy megtorold álnok cselvetőidet. Az okosság ugyanis semmit sem ér, ha ez nem járul még hozzá.

Senki se gondolja azt, hogy e parancsot nem lehet teljesíteni. Az Úr ugyanis mindenki másnál jobban ismeri az életet, és nagyon jól tudja, hogy a támadást támadással nem lehet megszüntetni, hanem csak szelíd egyszerűséggel.

forrás: Az imaórák liturgiája IV., hivatalos kiadás, 1991. Budapest, 482.

Oldal: Érdemes elolvasni
Isten hozta a petrillai és lónyaytelepi római katolikus plébániák honlapján - © 2008 - 2024 - petrilla.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat