A legenda szerint a 4. évszázad első évtizedében Nikodémia városában (a mai Izmirben) a csodálatos szépségű Borbálát gazdag apja egy toronyban elzárva tartotta, mert akarata ellenére keresztény lett. A szenvedéseket hősiesen tűrő leányt apja haragjában saját maga karddal fejezte le, de büntetésül villám sújtott le rá. Ez a szörnyű kivégzés december 4-én történt. Borbála sírjánál később több csodálatos gyógyulás történt. Csontjait középkori szokás szerint több városban helyezték el. A szent után maradt relikviákat többek között Velencében, Kölnben és a Bécs melletti Mödlingben találhatjuk meg.
Borbála élete közvetlenül nem volt kapcsolatban a bányászattal, mint az a legtöbb foglalkozás védőszentjénél szokásos. Ugyanakkor a bányaomlások miatti hirtelen halálesetek és súlyos sérülések gyakran előforduló tragédiák voltak a bányászat kezdete óta. A 17. századtól kezdve a lőporral végzett robbantás és a szénbányászat elterjedésével jelentkező sújtólégrobbanások további szerencsétlenségek forrásai lettek. Ezek ellen hívták segítségül Borbálát.